Én és Szimike

Én és Szimike

Rólam

Mióta az eszemet tudom, imádom a macskákat. Már egészen pici gyerekként is nagyon szerettem cicák közelében lenni, és a macskák is előszeretettel keresték a társaságomat. Nem tudom miért, hogyan alakult ki ez a vonzalom köztem és ezek a kis szőrpamacsok között, de a mai napig nem tudok elmenni úgy egy cica mellett, hogy meg ne simogassam (már ha hagyja persze…)

Gyerekkorom macskás emlékei

Kisgyerekként csak a nagyszüleimnél macskázhattam, mivel otthon sajnos nem lehetett. Édesanyám nagyon ellene volt, nem azért mert ő ne szeretné az állatokat, csak lakásban, az ő rend-és tisztaság mániája mellett egy szőrét hullajtó kaparógép kizáró ok volt.

Szerencsére cicák iránti rajongásomat mindig kiélhettem anyai és apai nagyszüleimnél is (akik vidéken éltek), ahol szinte mindig volt macska a háznál.

Az egyik “első” macska szerelmem Kófic volt, aki egy igazi tarka-barka mindenszínű kiscica volt, akivel rendszeresen felmásztunk a kertben lévő pincehelység tetejére, és együtt csodáltuk a naplementét (furcsa, különc páros voltunk így együtt).

A másik, örökre emlékeimben élő macska Gizi, egy igazi fekete párduc, akivel és később kiscicáival gyakran összebújva játszottam a kertben felállított kis műanyag retro játszó sátramban. 

Gizi utódai közül később született meg Fecó, az igazi macsó vörös macska, aki szintén sok szép és vicces emlékeket hagyott bennem.

Végre lesz cicám otthon

Sok-sok évbe telt, mire nagy nehezen sikerült meggyőznöm édesanyámat, hogy legyen otthon, a panel lakásunkban macskánk. Talán azért adta be végül a derekát, mert ő külföldre költözött, én pedig gyakorlatilag egyedül maradtam, és tényleg nagyon vágytam egy “társra”. Nem azért, mert magányos lettem volna, sok barátom volt, és párkapcsolatom is, de valamiért zsigerből szükségem volt egy szőrös kis barátra.

Így jött az életembe Szimike.

Akkoriban a legjobb barátnőmmel hastáncra jártunk, és ő szeretett volna varratni magának egyedi hastáncos ruhát. Talált végül erre a feladatra egy szuper varrónőt, akinél mit ad Isten, éppen akkor egy utcáról mentett anya cica 4 cuki kiscicát hozott a világra. A hölgy mindenképp szeretett volna mihamarabb gazdikat találni a kiscicáknak, így barátnőmön keresztül végül elmentem hozzá megnézni a kis jövevényeket.

Az anyacica és két kiscicája vörös-fekete-fehér tarka cicusok voltak, illetve született egy kis cirmos és egy igazi gyönyörű hamuszürke kiscicája is. Utóbbi annyi szép és különleges volt, hogy őt, a kis hamuszürke kislány cicát lestoppoltam, hogy őt szeretném majd elhozni. Ezen látogatásomkor még csak kb. 4 hetesek voltak a kismacskák, úgyhogy még bőven az anyjuk mellett volt a helyük.

Szimike és testvérei

Hazahoztam az új családtagot

Amíg a kis cicababák növekedtek, nekem volt időm beszerezni a szükséges macska kellékeket. Vettem egy szép szürke-lila macshahordozót, lila alomtálcát (a lila a kedvenc színem), macska etetőtálakat, macskaalmot, Junior macskaeledeleket, macskatejet és száraz macskatápot is.

A nagy napon, amikor indultam az új “társamért”, akkori barátom, Zsolti kísért el. Együtt mentünk a lila macskahordozóval a kezünkben a varrónőhöz, hogy hazahozzuk az én kiscicámat.

Amikor odaértünk, láttam, hogy milyen szépen növekedett és ügyesedett mind a 4 kiscica. Az egyik kis tarka láthatóan “anyás” volt, ő inkább anyja mellett pihent, de a három másik gézengúz önfeledten rohangált és játszott egymással. A korábban kiszemelt hamuszürke szépség látszólag félénkebb volt, a másik tarka és a cirmos pedig igazi vadócként küzdött egymással, persze játékosan.

Sosem felejtem el a pillanatot, amikor a kis cirmos odajött hozzám, megszagolta a kezemet, és mélyen a szemembe nézett… Kb. úgy, ahogy a Shrek című mesében a Csizmás Kandúr… Tágra nyílt szemekkel meredt rám, és én ott akkor abban a pillanatban tudtam, hogy Ő az! Ő kell nekem, és Ő is engem választott!

Így végül ezt a gyönyörű pofijú, ám vadóc kis cirmost tettük a lila hordozóba, és boldogan sétáltunk vele haza.

Szimike története és kalandjai

Így kezdődött Simao, később Szimike története! Azé a cirmosé, aki 15 éven át társam, hű barátom, a családom és életem meghatározó része lett! Szimike sajnos 2025. május 1-jén átkelt a szivárványhídon, óriási űrt hagyva maga után 🙁 

Az ő emlékére indítottam ezt a blogot, a Macskaimádók klubját!

Ismerjétek meg Szimike történetét, életútját, kalandos élet eseményeit valamint az évek során szerzett macskatartási tapasztalataimat, tippjeimet és ajánlásaimat. Ez a holnap mindazoknak szól, akik hozzám hasonlóan imádják a macskákat, macskagazdik vagy csak terveznek befogadni az életükbe egy cicát.

Miért bízz ebben a blogban, a Macskaimádók Klubjában?

Minden cikket alapos kutatással, megbízható forrásokra támaszkodva írok – állatorvosi szakanyagok, tudományos cikkek és bevált cicagazdi tapasztalatok alapján (illetve saját tapasztalataimat is megosztom). Ha valamiben nem vagyok biztos, inkább nem írok róla, mint hogy félrevezessem az olvasóimat.

Ami itt olvasható:
✓ Minden cikk alapos, ellenőrzött információkon alapul
✓ Affiliate partnerségeket átláthatóan jelzem
✓ Soha nem ajánlok olyat, amit magam sem ajánlanék Szimikének
✓ Az állatorvosi tanácsot semmi nem helyettesíti – ezt mindig jelzem

Ha kérdésed van, a Kapcsolat oldalon keresztül bármikor írj nekem. Minden üzenetet elolvasok, és igyekszem válaszolni is. 🐾

Köszönöm, hogy itt vagy – és hogy részese vagy a Macskaimádók Klubjának. Akár tapasztalt cicagazdi vagy, akár most tervezed befogadni az első cicádat: jó helyen jársz.

Üdvözlettel,

Lilla

Kiemelt bejegyzések